Karácsonyi népszokások élővé tétele
Hagyományőrzés
Népünk kultúrájának legnagyobb múltú elemeit elsősorban a magyar néphagyományban találjuk meg. Ezért a néprajz, a hon- és népismeret át kell, hogy hassa az iskolai nevelést, oktatást, művelődést és az iskolai élet szinte valamennyi területét.
Fontos, hogy gyermekeink megismerjék, megszeressék csodálatos örökségünket, a népi gyermekjátékokat, mondókákat, kiszámolókat, a népdalt, a néptáncot, a népzenét, a kézműves technikákat, a népszokásokat, népmeséket.
A hagyományos paraszti világban nem kellett külön tanítani a gyermekeket, hiszen mindezeket főként utánzással sajátították el szüleiktől, ily módon nevelődtek bele a hagyományokba.
Ma már ez nagyon kevés családban van jelen, ezért fontos, hogy a pedagógusok felvállalják a néphagyomány továbbadását, éltetését. Ezért iskolánk stratégiai céljai közül sem hiányozhat.
DECEMBER - KARÁCSONY HAVA
karácsonyi népszokások élővé tétele
A karácsonyi ünnepkör az advent első napjával veszi kezdetét és vízkeresztig tart. Advent karácsony előkészületi időszaka, Úr Jézus eljövetelére készülünk. Iskolánkban az osztályok, folyosók díszítése és ajándékkészítés mellett már hagyományosan a karácsonyi népszokásokat is élővé tettük. Minden alsó tagozatos osztály egy népszokást betanult és népviseletbe öltözve jártak osztályról osztályra ahogyan a régi paraszti világban házról házra. Kalácsot, almát, diót, aszalt gyümölcsöt kaptak jutalmul a Lucázók, Regölők, Betlehemezők és Újévköszöntők. Így élhették át gyermekeink az ünnep meghittségét, szeretetét.
December 13. - Lucázás, kotyolás
Nyugat- és Dél-Dunántúlon a fiúgyermekek Lucázni, kotyolni jártak. Házról házra jártak szerencsét kívánni. Egy-egy házba betérve engedélyt kértek: „Szabad-e kotyolni?“ Ha megengedték, akkor ráültek egy tuskóra vagy szalmára és elkezdtek énekelni. A gazdasszony kukoricát szórt rájuk, hogy olyan szaporák legyenek az állatok, mint a kukorica szemei. A háziasszonytól aszalt gyümölcsöt, almát, diót kaptak jutalmul. A szalmát a gazdasszony a tyúkok alá tette, hogy jobban tojjanak.
Betlehemezés
A betlehemezés többszereplős, dramatikus játék, a karácsonyi ünnepkör egyik legnépszerűbb pásztorjátéka. Jézus születésének történetét mutatja be. A 17-18. századi betlehemes szövegében a szálláskeresés, a pásztorjáték, a három királyok látogatása és a Heródes-jelenet együtt szerepelnek. A betlehemezés fő kelléke a jászol vagy templom alakú betlehem, amelyben többnyire a Szent Család látható, valamint angyalok, állatfigurák. A betlehemet házilag, néha asztalosok készítették. Nagysága változó, előfordult egy méter magas vagy ennél nagyobb betlehem is. A felvidéki betlehemesben az angyalokon, a fiatal pásztorokon kívül az öreg (Gubó, Jakab, Kubó, Kecskés) szerepel. Szerkezete: beköszöntő, tréfálkozás az öreg pásztorral, a pásztorok indulása Betlehembe, ajándékozás.
December 26. - Regölés
Állatbőr jelmezbe bújt legények köcsögdudával, láncos bottal felszerelve jártak házról házra.
Szaporaságot, bőséget kívántak az újévre: „Adjon az Úristen
Ennek a gazdának
Két kis ökröt
Egy kis bérest,
Annak a kezibe
Arany ekeszarvát
Ezüst ostornyelet
Hej regü rejtem,
Azt is megengedte
A nagy Úristen...“
A hangszerekkel nem dallamot játszottak, hanem az ének ritmusát kísérték. A Regősöket pálinkával, süteménnyel kínálták.
Január 1. - Újévköszöntés
A fiúgyermekek és legények jártak házról házra Újévet köszönteni. Bőséget, jó egészséget, szerencsét kívántak a következő esztendőre, amiért jutalmul adományt kaptak.
Ez újév reggelén, minden jót kívánok,
amerre csak járok, nyíljanak virágok,
Még a hó felett is virág nyiladozzon,
dalos madár zengjen minden rózsabokron!
Minden szép, minden jó,
legyen mindig bőven,
szálljon rátok áldás
ez új esztendőben!
Boldog újévet kívánok!
Aki kisiskolás korban megízleli a közös dal és játék boldogságát, megőrzi ezt a kedvet a későbbiekben is, és nem zárkózik el attól, ami népi és nemzeti, a szó legnemesebb értelmében.