1950. szeptember 1-jén ünnepi köntösbe öltöztetett lélekkel megkezdődött Léván a magyar nyelvű oktatás. A Nemzeti Iskolának (akkor ez volt a neve) 201 tanulója volt. A tanítás rettenetesen nyomorúságos körülmények között kezdődött. Eleinte az  I. sz. OSŠ  szlovák iskola épületében ütött-kopott padokban, felszerelés nélkül, ahol a legmodernebb segédeszköz a kréta volt. Rövid idő elteltével az 1-5 évfolyam tanulói a volt „Casinó“-ban, míg a „középiskolások“ a volt római katolikus iskolában nyertek elhelyezést.

  1953-ban új iskolatörvény látott napvilágot. Így jött  létre a „Nyolcéves Középiskola“. A körülmények sajnos nem változtak. A váltakozó tanítás nagy létszámú osztályokkal, nagy terhet rótt diákra, pedagógusra egyaránt.

       1962-ben az iskola helyzete lényegesen javult, mert átköltözött a volt zárda épületébe. Megszűnt a váltakozó tanítás. Tágas és világos tantermek és tornaterem állt rendelkezésre. Az intézmény felszereltsége a kezdeti nyomorúságos viszonyokhoz képest lassan ugyan, de jó irányban változott.

       Az 1976/1978-as  tanévet új helyen kezdte a már újra nyolcéves alapiskolai oktatást nyújtó Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola. A 19 tantermes épületből ki kellett költöznie egy 11 tantermes barakképületbe. Az osztályok egyszerre szolgáltak szertárként, laboratóriumként, raktárként. A szűk folyosó, a pici udvar alig biztosított mozgási lehetőséget a tanulóknak. 

A közeli sportházban négy helyiség: műhely, raktár, konyha, étterem állt az iskola rendelkezésére, így megoldódott a tanulók étkeztetése. Két osztálynak az autóiskola és a nyugdíjasok otthona adott helyet, tehát intézményünk szétszórtan működött.

        1980-ban átadták a közeli T-18-as tornatermet, ahol a tornaterem mellett néhány üres helyiségben iskolánk kihelyezett osztályai kaptak helyet.

         1982 szeptemberében ismét költözött az iskola, az I. számú alapiskola egyik épülete szabaddá vált. A 13 osztályt 9 tanterembe sűrítették. Évekig voltak kihelyezett osztályok. Az új hely előnye az volt, hogy a tanulók étkeztetése megoldódott, a beutazó gyerekek számára közel volt az állomás. A nagy udvar, sportpályák kielégítették a tanulók mozgásigényét. Sajnos, tornaterme nem lett az iskolának, a testnevelési órákra kb. 1 km-t  kellett gyalogolniuk a gyerekeknek húsz éven keresztül.

         Az 1997/1998-as tanévben voltak utoljára nyolcadikos tanulói iskolánknak, mivel a nyolcosztályos alapiskolák fokozatosan kilencévessé váltak.

         Iskolánk, megalakulásának 50. évfordulója alkalmából, 2000-ben ünnepélyes keretek között felvette a Juhász Gyula nevet. Igy lettünk Juhász Gyula Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola.

         Miért éppen Juhász Gyula? Költő, tanár volt, aki Léván is tanított. Igaz, mindössze egy hónapig. Lakhelyét emléktábla őrizte a Ladányi úton, míg vandálok le nem verték.

          A 2008/2009-es tanévet ismét új helyen kezdte iskolánk, 2008 nyarán újra költözni kényszerültünk. A III-as számú alapiskola megszűnt, ezen épületek falai között talált remélhetőleg végső mendéket a magyar nyelvű oktatás Léván. Bár nem a legújabb épületekbe költöztünk, sikerült méltó körülményeket kialakítanunk a színvonalas oktatáshoz.

          Igyekezetünk a jövőben is arra irányul, hogy a Juhász Gyula Alapiskola minden tanulója, pedagógusa és a kedves szülők jól érezzék magukat intézményünkben.