A lévai tanárok Kárpátalján 2017. augusztus 30-31. és szeptember 1.

A Rákóczi Szövetség a 2017-es évben is meghirdette a Kárpátaljai Utazási Programot, melyre nagy lelkesedéssel jelentkeztünk. Célunk a gyönyörű táj, a helyi történelem és kultúra megismerése mellett a kisebbségben élő magyarok közötti kapcsolat megteremtése volt. Az utazási programra a lévai magyar tanítási nyelvű intézményeket szólítottunk meg, ezzel is szorosabbra szerettük volna fonni a baráti kapcsolatot. A kirándulásra augusztus 30-án indultunk. A szállásunk Beregszászon, a Kálvin János Kollégiumban volt, ahol nagy szeretettel fogadott minket a helyi lelkész, Maksai Attila és a kollégium igazgatója, Barna György. A kései ebéd után megismerkedtünk helyi idegenvezetőinkkel, Mátyus Dáviddal és Martin Viviennel. Utóbbi szeptembertől a Petőfi Programnak köszönhetően a lévai Czeglédi Péter Református Gimnáziumban tevékenykedik majd. Az első nap a csetfalvai református templomot tekintettük meg, melynek fakazettás mennyezete egyedülálló. Ezután a tiszaújlaki Turulmadaras emlékműnél emlékeztünk meg II. Rákóczi Ferenc első győztes csatájáról. A Himnusz eléneklése és a feliratos nemzeti színű szalagunk elhelyezése után, Beregszászra visszatérve sétát tettünk a városban. Megtekintettük Bethlen Gábor udvarházát, a város egyik legrégebbi épületét, a görög katolikus templomot, a Rákóczi teret, ahol Esze Tamás kibontotta a felkelés zászlaját, a valamikori Úri Kaszinót, Petőfi Sándor szobrát (minden évben itt emlékeznek meg a helyiek március 15-én a forradalomról és szabadságharcról), az Illyés Gyula Nemzeti Színházat (ez az egyedüli magyar színház Kárpátalja területén), a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolát, a valamikori Magyar Királyi Törvényházat és a Járási Színházat, amit a zsinagóga köré vontak fel. A kimerítő napot fantasztikus szakácsunknak, Tamásnak köszönhetően ízletes vacsorával zártuk. Augusztus 31-én a szolyvai emlékparkban mély fájdalommal emlékeztünk meg a málenkij robot áldozatairól. A Himnusz eléneklése után a Vereckei-hágóhoz mentünk, ahol elhelyeztük koszorúnkat. Az odafelé út kissé hosszadalmas, és nehézkes volt, de a látvány kárpótolt minket. A hely szelleme átjárta minden porcikánkat. A következő megállónk a Sipot-vízezéshez vezetett. Már sötétedett, mire Beregvárra értünk a Schönnborn grófok gyönyörű kastélyparkjába. A „fiatalság forrása” kellően felfrissített minket, hogy üdén folytassuk az utunkat hazafelé. Az utolsó napunkon elsőként a munkácsi várba látogattunk. Zrínyi Ilona szobránál a csoport legkisebbjei felkötötték nemzeti színű szalagunk, majd elénekeltük a Szózatot. Az ungvári vár után a Kárpátalja tájegységeit bemutató szabadtéri néprajzi múzeumot tekintettük meg, majd egy sétát tettünk a városban és az Ung folyó partján. A városban láthattuk a görög katolikus székesegyházat, a lámpagyújtogató szobrát, mely egy helyi lakosra és foglalkozására emlékeztet minket. A színházak sokszínűsége mutatja, hogy milyen gazdag kulturális élettel rendelkezik Ungvár. A város területén elhelyezett miniszobrok az Ungvárhoz köthető híres személyeket ábrázolják. A méretük alig éri el a harminc centimétert. Idegenvezetőink felhívták a figyelmünket Európa leghosszabb hársfasorára is. Ezalatt a három nap alatt szülőföldünktől oly messze jártunk, mégis otthonosan éreztük magunkat. A szívélyes fogadtatás Beregszászon, a hazai ételek, amelyeket nekünk készítettek, a csodás táj és számos élményünk tette felejthetetlenné a kirándulást.